A váróteremben ülve azon gondolkodtam, hogy talán ideje lenne visszafestetni a hajam az eredeti színére.

A fodrász telefonszámát kerestem a noteszomban, amikor szólított az orvos. Egy pillanatra összerándult a gyomrom, aztán felálltam és magabiztosan besétáltam a rendelőbe.

Egy paraván mögött kellett levetkőzni. Gyorsan megszabadultam a ruháimtól, majd percekig úgy tettem, mintha még öltözködnék. A rákszűrésre egy barátnőm beszélt rá, mert évek óta nem tudtam rávenni magam. Ódzkodtam a vizsgálattól, de ő nem hagyott békén, így végül kértem egy időpontot. Az orvos oda sem nézett amikor félig meztelenül elhaladtam mellette. Gyorsan beültem a székbe, fölraktam a lábaimat és vártam.

Nem érez fájdalmat? – kérdezte, miközben a méhszájamnál matatott. Kellemetlen érzés volt, de csak megráztam a fejem, képtelen voltam megszólalni. Amikor végzett, lassan kihúzta a mintát, majd gondosan elrakosgatta a vizsgálat kellékeit. Végül lazán végigmérte a széttárt combjaimat, mintha csak szakmailag szemlélné azt. 

Felöltözhet – jelentette ki tárgyilagosan, én pedig szégyenkezve zártam össze a lábaimat. A fél fizetésem otthagytam nála.

Amikor hazaértem, nekiestem a hajamnak egy ollóval és egy borotvával. Csak akkor nyugodtam meg, amikor már tükörsima volt a fejbőröm.